ZENE+

MIT VETT ÉSZRE WITTGENSTEIN?

Mendelssohn olyan mint az az ember , aki csak akkor vidám, ha nélküle is mindenki az, vagy aki csak akkor jó, ha körülötte is jó mindenki, nem olyan azonban, mint a fa, amely szilárdan áll, ahogyan áll, történjen körülötte bármi. Én is ilyen vagyok, én is erre hajlok.

MIT vett észre WITTGENSTEIN ?

Mendelsshon nem csúcs, hanem fennsík. Angolossága.

1939
Mi hiányzik Mendelssohn zenéjéből? Egy "bátor" melódia?

MIT VETT ÉSZRE WITTGENSTEIN?

1932
Ha jellemezni akarnánk Mendelssohn zenéjének lényegét, ezt úgy tehetnénk, ha azt mondanánk, hogy nehezen érthető zenét Mendelssohn nem igen szerzett.

 Mendelssohn zenéjében körülbelül a tizedik percig várni kell, hogy megízleljem milyen a mézédes, öröm és túlzás, émelyítő, mint a nyárközépen lányok fején a virágkoszorú, tele olyan aprósággal, mint a vadon nőtt kamilla. - Mendelssohn talán mást gondolt "a holdvilágba borult erdő édesen vágyódó éji dala." - segít ki a hangverseny kalauz. Mendelssohn talán ezt érzi a legjobban az édest, vagy ezt érzem én benne legjobban. Nehezen értem Wittgensteint, miért foglalkozott vele ennyit, nem gondolnám, hogy W. "édes" lenne vagy mégis cukrászdába járt, a bécsi cukrászdák elég jó helyek lehettek, úgy képzelem el W.-t, hogy imádta az édességeket, persze erre semmi bizonyítékom sincs, csupán Mendelssohn, nem is csodálkozom, hogy W. időnként tiltakozik, hiszen tele ette magát.- W. sokat foglalkozik Goethe-vel, Mendelssohnt még gyerekként bemutatták Berlinben Goethe-nek, milyen szálak kötik össze őket, s hogyan érez rá erre W., jó lenne egy olyan írást találni, amiben egyszerre ír kettőjükről, ez lehet a romantika.

MIT VETT ÉSZRE WITTGENSTEIN?

"A tragédia abban áll, hogy a fa nem hajlik, hanem törik. A tragédia valami nemzsidó. Mendelssohn alighanem a legkevésbé tragikus komponista."

Remélem kíméletből anyám és a sógorasszony nem hagy ki a faültetésből, napok óta készülök rá, ez most nagyon fontos, nemcsak nekem E.-nek is. Mendelssohnnal jó lenne többet foglalkozni, csakhogy Wittgenstein 1914-1936 között ír róla, utána alig, már nem az édes izgatja, sokkal inkább Wagner, Mahler, néha Mozart is, de Mozartot inkább ezek ellenpontozására, érthető hogy ha valaki életveszélybe kerül nem Mendelssohnt hallgat. Az Észrevételekkel sokáig el lehet az ember, különösen szeretem, hogy arra találok rá benne, ami éppen kell, ma a fákra, most ez a legérdekesebb, de annyi minden másra is, sokfelé visz, az írás, nyelv, filozófia, és persze mindenkit idecsődít, Tolsztojt, Shakespeare-t, Goethe-t és a színeket, a német zeneszerzőket, érdekes, hogy az építészet igen, de a képzőművészet nem igazán érdekli, egyenlőre így látom.

Persze, hogy ma reggel is meglep, mikor az "eleven, meleg kavics csíráról" ír, ezt a kép persze abszurd, a kavics, mint eleven, meleg élet, s mégis értem. Kb. 100 tuja csemetét ültetni a kerítés mellé, hogy eltakarja a kertet ..., de Wittgenstein talán 1929-ben naiv, vagy nem képes látni a veszélyt, de az is lehet ez az Észrevétele Mendelssohnra vonatkozik, abban se vagyok biztos, hogy Mendelssohnnak fontos volt a zsidó identitás, Hamburgban nevelkedett, jómódú, s talán az evangélikus irányzat is hatott rá, nemcsak a zsidó hagyomány, nem élte meg a kirekesztettséget, talán ilyen értelemben a legkevésbé tragikus komponista, persze itt nem tudom, hogy a komponisták között a legkevésbé tragikus, vagy ezt úgy kell értenem, hogy a zsidó komponisták közül a legkevésbé tragikus, és akkor még azt sem tudom, hogy Wittgenstein hogyan éli meg a zsidó identitását.

"A tragédia abban áll, hogy a fa nem hajlik, hanem törik. A tragédia valami nemzsidó. Mendelssohn alighanem a legkevésbé tragikus komponista.'

Nocsak mégse sikerült elérnem az "eleven kavics csírához", be kell látnom, hogy Wittgenstein nemcsak hogy szereti az édeset, de fölöttébb ravasz is.